Berni rövidlábú kopó röviszőrű

Teste enyhén téglalap alakú, dísztelen, funkcionális vonalvezetésű: száraz ízületek, izmos, de nem túlméretezett végtagok jellemzik. A feje nemes metszésű, közepes méretű, hosszú, alacsonyan tűzött, lelógó füleivel egyértelműen kopó-jellegű arckifejezést ad.

A röviszőrű variáns szőrzete a standard szerint rövid, sima, testhez simuló, a fején és a füleken pedig még finomabb szerkezetű – ez ad neki egy fegyelmezett, fényes, letisztult megjelenést a drótszőrű testvérvariáns szőrösebb, szakállas kiállásával szemben. A berni színére jellemző mintázat fehér alapon nagy, fekete foltokból és a szemek felett, a pofa és a végtagok területén megjelenő vörösesbarna jegyekből épül fel, gyakori a fekete foltokon belüli, kékesszürke pettyeződés is.

Farka közepesen hosszú, enyhén ívelt, munka közben élénken mozog. A rövid szőrzet miatt a testalkata, az izomzat és a beépítettség arányai jóval láthatóbbak, mint a drótszőrű változatnál.

A standard „szenvedélyes, kiváló szimatú, fáradhatatlan és éles” kis kopóként jellemzi ezt a fajtát, és ez a jellemzés a röviszőrű változatra ugyanúgy érvényes: a kutya alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, otthon szinte visszahúzodó, míg egy friss szagnyom hatására pillanatok alatt egy koncentrált, kitartó munkagéppé válik.

A standard szavaival „barátságos, nem ideges és soha nem agresszív” jellemű kutyáról van szó, aki nem konfliktuskereső, mégis erős akaratú: ha úgy dönt, hogy követ egy nyomot, ehhez a döntéséhez makacsul tartja magát, és ilyenkor a gazda hangja másodrendű inger lesz számára.

Családi körülmények között, megfelelő szocializációval ragaszkodó, gyerekekkel jól kijövő társsá válhat, idegenekkel viszont inkább tartózkodó, mint nyíltan barátkozó. Falkában dolgozó kopófajta lévén más kutyák társaságát rendszerint jól tűri, apró, futásra hajlamos állatokkal viszont a fejlett zsákmányösztöne miatt óvatosan kell összeismertetni.

Munka közben és a hajtás hevében jellegzetes, mély, zengő hangon csahol – ez a hangadás a fajta lényegéhez tartozik, nem elhagyható sajátság. Aki csendes háziőrzőt keres, jobban teszi, ha más fajtát választ.

Az FCI standard ehhez a fajtához is hosszú terepi kitartást, „terepet jól befogó” ügetést és galoppot társít, ami egyértelműen jelzi, hogy a röviszőrű változat sem tartozik egy alacsony mozgásigényű társaságikutya-kategóriába. Az AKC és a brit Kennel Club nem tart nyilván fajtaadatlapot ehhez a svájci variánshoz – mindkettőn ellenőrizve nem található hozzá találat –, így a napi mozgásigényre vonatkozó becslés a fajta vadászati múltjából és a rokon kopófajták gyakorlatból ismert igényeiből származik.

A gyakorlatban a kutya legjobban akkor éli ki magát, ha rendszeresen részt vehet hosszabb, terepen végzett programban: erdő, mező, biztonságosan bekerített terület, ahol szabadon szimatolhat, nem csupán egy rövid, aszfaltos utcakörben sétálhat. Póráz nélkül, forgalmas vagy bekerítetlen területen engedélyezni a mozgást kockázatos, mert egy erős szagnyom pillanatok alatt elviheti a láthatár szélére.

Szimatoztató játékok, nyomkövetési feladatok, hosszú terepfutás mind segítenek levezetni a beépített kereső hajtást. Mozgáshiányos, kertetlen háztartásba nem illő kutya.

Ez a fajta nem az emberi irányításnak való megfelelésre, hanem az önálló, embertől távol végzett szimatmunkára lett kialakítva, és ez a függetlenség a kiképzés minden szakaszában tapasztalható. Az alapvető házi szabályokat, együttélési normákat viszonylag gyorsan felfogja, egy erős szagingerrel szemben viszont egy korábban megtanult parancs is elhalványulhat.

Mivel az AKC és a Kennel Club nem tart nyilván adatlapot ehhez a svájci variánshoz, a taníthatóságra vonatkozó kép a fajtacsoport dokumentált, munkára termett természetéből és a kopófajtáknál általánosan tapasztalt tanítási mintákból adódik össze. Rövid, gyakori, játékosságra építő, pozitív megerősítésen alapuló foglalkozások hozzák a legjobb eredményt, monoton ismétlés vagy keménykedés helyett.

Aki tökéletesen engedelmes, minden helyzetben visszahívható kutyát szeretne, annál ez a fajta valószínűleg csalódást fog okozni, hiszen a szimatkövetés közbeni figyelemelterelés része a genetikájának. Vadászati vagy nyomkövetési tapasztalattal bíró gazdánál viszont a fajta tehetsége igazán kibontakozhat.

A röviszőrű variáns szőrzete a standard szerint rövid, sima, testhez simuló, ami a gondozás szempontjából egyértelmű előny: nincs csomósodás, nincs szükség szőrtépésre vagy speciális kutyakozmetikai kezelésre. Egy puha sörtéjű kefe vagy gumis simogatókefe hetente egyszer többnyire elegendő a laza szőrszálak eltávolítására.

Mivel sem az AKC, sem a Kennel Club nem tart nyilván adatlapot ehhez a svájci variánshoz, a szőrápolási gyakoriságra vonatkozó becslés a rövidszőrű kutyafajtáknál általánosan bevált gyakorlatból származik: a rövid szőr évszakváltáskor erősebben hullhat, ilyenkor érdemes a kefélés gyakoriságát heti két-három alkalomra emelni.

A hosszú, lelógó fülek miatt a fülek heti átnézése és szükség esetén tisztítása itt is kiemelten fontos, mert a rossz szellőzésű fülforma hajlamosít a nedvesség és váladék felgyűlésére. Körömvágás és fogápolás a szokásos ritmusban elegendő, külön figyelmet csak aktív terepmunka után a talppadok állapotának ellenőrzése igényel.

Erre a fajtacsoportra nem érhető el széles körű, nemzetközi, statisztikai szintű egészségügyi adatbázis, ahogy az egy szűk tenyésztési körű, alapvetően Svájcra korlátozott fajtánál várható is, ezért konkrét százalékos előfordulási adatokat felelőtlenség lenne állítani. Az alábbiak a testfelépítésből és a rokon kopófajtáknál általánosan dokumentált kockázatokból következő, általános jellegű megfigyelések.

A hosszú, lelógó fülforma miatt a fülgyulladás viszonylag gyakran előforduló probléma a hasonló fültípusú kopófajtáknál, ezért a megelőző fülhigiénia fontos része a gondozásnak. Terepen aktívan dolgozó kutyaként az ízületek, különösen a csípő- és térdízületek terhelése hosszú távon figyelmet igényel, míg mozgáshiányos tartás esetén a túlsúly jelenti a nagyobb kockázatot.

• Fülgyulladás kockázata a lelógó fülforma miatt

• Hosszú távon kialakuló ízületi terhelés, különösen intenzív terepmunka mellett

• Túlsúly kockázata, ha a táplálék mennyisége nincs összhangban a mozgásigénnyel

• Vadászati használat esetén a terepen szerzett apró sérülések, szúrások fokozott figyelmet igényelnek

Megfelelően választott, felelős tenyésztőtől származó kölyök és a 11–13 éves várható élettartamot támogató rendszeres állatorvosi ellenőrzés csökkenti a felesleges kockázatokat.

A röviszőrű változat tartási költségeit nagyjából a hasonló, 12–17 kg közötti testsúlyú kutyafajtáknál szokásos tételek határozzák meg: táplálék, éves védőoltások, parazitakezelés, valamint egy vadászatra is használt egyednél az esetleges sérülések ellátása.

Mivel sem az AKC, sem a Kennel Club nem tart nyilván hivatalos fogyasztói költségbecslést ehhez a svájci variánshoz, a havi kiadások szerkezetére vonatkozó becslés a hasonló testsúlyú, közepes aktivitású kopófajtáknál megfigyelt mintából adódik. A rövid szőrzet miatt a szőrápolási kiadások itt kifejezetten alacsonyak: profi kutyakozmetikus látogatása a legtöbb esetben elmarad, elegendő az otthoni kefélés.

A legjelentősebb, gyakran alulbecsült költségtétel a mozgás biztosítása: egy megfelelően bekerített kifutó kialakítása, vagy a rendszeres, autós terepre utazás idő- és pénzbeli ráfordítása olyan tényező, amit egy vadászkopó tartásánál mindig kalkulálni kell.