West Highland White terrier

A West Highland White terrier marmagassága kanoknál 27-30 centiméter, szukáknál 25-28 centiméter körül alakul, testsúlya nemtől függetlenül általában 7-10 kilogramm - vagyis egy kompakt, de szilárd, izmos testalkatú kutyáról van szó, nem egy törékeny kis díszállatról. A mellkas mély, a hát egyenes, a far erőteljes, ami a fajta eredeti feladatához, a föld alatti vadászathoz szükséges erőt és állóképességet adja.

A fej a nyakhoz képest jellegzetes szögben áll, a koponya enyhén domború, a stop (a homlok és az orrhát találkozása) határozottan látszik. A szem a lehető legsötétebb, mélyen ülő, éles, kíváncsi tekintetet kölcsönöz az arcnak - ez adja a Westie híres, szinte emberi kifejezőerejű pillantását. A fülek kicsik, egyenesen állnak, hegyesek, szőrrel nem, vagy csak minimálisan fedettek. A farok 13-15 centiméter hosszú, vidáman, de sosem a hátra hajtva viselt.

A szőrzet a fajta egyik legmeghatározóbb jegye: kétrétegű, kemény, körülbelül 5 centiméteres külső szőr fedi a puha, sűrű alszőrt, a szín pedig kizárólag tiszta fehér lehet. Ez a kemény, drótos küllem nem esztétikai véletlen, hanem funkcionális örökség - a skót felföld nedves, hideg időjárásában és a földalatti vadászat során védte a bőrt a sérülésektől és a nedvességtől.

A Westie vérmérséklete a fajtaleírás szerint is "élénk, aktív, bátor", és aki már élt együtt ilyen kutyával, tudja, hogy ez enyhe fogalmazás. Önálló gondolkodású, magabiztos, olykor makacsul a saját feje után megy - ez a tulajdonság egyenesen következik abból, hogy évszázadokon át egyedül, ember nélkül kellett döntenie a föld alatti vadászat során, amikor a gazdi nem tudott azonnal beavatkozni. Ez a fajta nem az a típus, amelyik minden helyzetben azonnal a gazdi felé fordul útmutatásért.

Ugyanakkor rendkívül társas lény: szereti a családja közelségét, ragaszkodó, és sokszor kifejezetten bohókás, szórakoztató házitárs. A gyerekekkel általában jól kijön, különösen, ha velük együtt nő fel, de a durva bánásmódot nem tűri szó nélkül - egy West Highland White terrier hamar visszapofázik, ha úgy érzi, igazságtalanul bántak vele.

A terrier-ösztön a mindennapokban is folyamatosan jelen van: a kertben előszeretettel ás lyukakat, a mozgó tárgyakat - biciklit, futó gyereket, kisebb állatot - hajlamos üldözőbe venni, és a föld alatti vagy bokor alatti neszekre azonnal reagál. Idegenekkel szemben óvatosabb, gyakran ugatással jelzi, ha valaki közeledik a házhoz, ami kiváló éber kutyává teszi, de emiatt hangoskodásra is hajlamos, ha ezt kölyökkortól nem korlátozzák tudatosan.

Más kutyákkal a szocializáció függvényében általában jól kijön, macskákkal és kisebb rágcsálókkal viszont a zsákmányösztön miatt csak felügyelet mellett, fokozatos hozzászoktatással ajánlott összeengedni - egy soha nem látott macska esetében a Westie első reakciója szinte biztosan az üldözés lesz, nem a barátkozás.

A West Highland White terrier napi mozgásigénye mérsékeltnek tűnhet a papíron - nagyjából egy óra aktív mozgás elegendő neki naponta -, valójában azonban ez az óra minőségi, változatos elfoglaltságot jelent, nem egyhangú pórázon sétálást. A fajta eredeti feladata a földi vadak felkutatása és kiugrasztása volt, ezért a szimatolás, a felfedezés és a rövid, intenzív sprintek sokkal fontosabbak neki, mint a hosszú, egyenletes tempójú gyaloglás.

Ideális, ha a napi séta mellé jut néhány perc szabad, biztonságosan bekerített területen történő futkorászás is, ahol a kutya a saját tempójában szimatolhat és fedezhet fel. A pórázos séták mellett a Westie nagyon hálás minden olyan játékra, ami a vadászösztönét mozgósítja - keresgélős játékok, szagnyomkövetés, vagy egyszerű labdázás mind kiváló kiegészítők.

Fontos szem előtt tartani, hogy ez a fajta mentálisan is igényes: egy fárasztó séta önmagában nem mindig elég, ha közben a kutya nem kapott semmilyen szellemi ingert. Az unatkozó Westie könnyen fordul destruktív viselkedés - ásás, rágás, felesleges ugatás - felé, ezért a fizikai mozgás mellett érdemes rendszeresen beiktatni kutyaintelligencia-játékokat vagy rövid tréningszekciókat is.

A West Highland White terrier kiképzése klasszikus terrier-kihívás: intelligens, gyorsan tanul, de csak akkor, ha ő maga is úgy dönt, hogy megéri neki a feladat elvégzése. Az önálló, makacs gondolkodásmód, ami a föld alatti vadászathoz eredetileg szükséges volt, a mai napig megnehezíti azt, hogy a kutya minden helyzetben feltétel nélkül engedelmeskedjen.

A legjobb eredményt rövid, pörgős, jutalomalapú (leggyakrabban ételes) tréningszekciókkal lehet elérni, ahol a kutya gyorsan érzékeli, hogy az együttműködés neki is előnyös. A monoton ismétlés vagy a kemény, büntetésalapú módszerek ellenkező hatást váltanak ki: a Westie egyszerűen "kikapcsol", vagy még inkább a saját feje után megy.

A szocializáció és az alapkommandók (ülj, marad, ide) kölyökkortól kezdve kiemelten fontosak, mert ez az az időszak, amikor a fajta még nyitottabb a tanulásra, mielőtt a felnőttkori makacsság teljesen kialakulna. Az ugatás és az ásás korlátozása is olyan terület, amit tudatosan, következetesen kell kezelni, mert ezek a viselkedésformák a fajta genetikájában gyökereznek, nem egyszerű rossz szokások, amiket egyetlen paranccsal ki lehetne oltani.

A West Highland White terrier kétrétegű, drótos szőrzete rendszeres, viszonylag munkaigényes gondozást kíván. A napi vagy heti többszöri fésülés - a gyakorlati tapasztalatok szerint hetente néhány alkalommal - elengedhetetlen ahhoz, hogy a szőr ne csomósodjon össze, különösen a lábak, a has és az arc körül, ahol a szőrzet könnyebben összegabalyodik.

A fajta szőrzetét hagyományosan kézi szálhúzással (stripping) tartják karban, ami megőrzi a kemény, vízlepergető külső szőr textúráját, de sok kedvtelésből tartott Westie gazdája inkább a géppel történő nyírást (clipping) választja, ami könnyebb, de idővel puhábbá, kevésbé fényessé teheti a szőrt. A két módszer közötti választás gyakorlati kérdés: a kiállítási standard a szálhúzást várja el, a hétköznapi tartásnál viszont a nyírás is teljesen elfogadható megoldás.

A professzionális kutyakozmetikus felkeresése átlagosan 6 hetente javasolt egy rendezett forma fenntartásához, emellett a fürdetés csak szükség szerint, langyos vízzel és a fajtának megfelelő sampon használatával történjen - a túl gyakori fürdetés kiszáríthatja a bőrt. A fülek és a szem körüli terület rendszeres ellenőrzése és tisztítása szintén a heti rutin része kell legyen, mert a fajta hajlamos a fül- és szemgyulladásokra.

A West Highland White terrier alapvetően robusztus, kis testű fajta, de több, a fajtára jellemző egészségügyi hajlammal is számolni kell. A bőrallergiák különösen gyakoriak - a fajta hajlamos ételérzékenységre, környezeti allergénekre és a bőrgyulladásra visszavezethető viszketésre, ami sokszor tartós, kezelést igénylő probléma marad a kutya életében.

Emellett dokumentáltan előfordul a fajtánál a térdkalács-ficam (patella luxáció), a csípőízület Legg-Perthes-betegsége, valamint különféle szem- és fülproblémák, köztük a szemszárazság. Egy ritkább, de a fajtára jellemző és súlyos légzőszervi probléma az úgynevezett "Westie tüdő" (idiopátiás pulmonális fibrózis), amely a tüdőszövet fokozatos hegesedésével jár, és idősebb korban jelentkezhet.

Felelős tenyésztőtől származó, egészségügyi szűrésen átesett szülőktől származó kölyök választása jelentősen csökkentheti ezen hajlamok kockázatát, de teljesen ki nem zárja azokat. Rendszeres állatorvosi kontroll, különösen a bőr, a szem és a légzés állapotának évenkénti ellenőrzése minden Westie-tulajdonos számára ajánlott.

• Bőrallergiák és ételérzékenység

• Térdkalács-ficam (patella luxáció)

• Legg-Perthes-betegség (csípőízület)

• Szemproblémák, köztük szemszárazság

• Fülgyulladásra való hajlam

• Idiopátiás pulmonális fibrózis ("Westie tüdő")

A West Highland White terrier tartási költségei két tényező miatt haladják meg egy hasonló méretű, de sima szőrű fajtáét: a rendszeres, szakértő szőrápolás és az allergiás hajlam miatt olykor szükséges speciális táplálás vagy bőrgyógyászati kezelés. A minőségi, kisméretű fajtákhoz igazított száraz vagy nedves táp havi költsége mellett számolni kell a hozzávetőlegesen 6 hetente esedékes profi kutyakozmetikai kezeléssel is, ami hosszú távon jelentős, visszatérő tétel.

Az alapvető állatorvosi ellátás - éves védőoltások, parazitaellenes kezelések, rutin vizsgálatok - mellett érdemes külön félretenni a bőr- és szemproblémák esetleges kezelésére, mivel ezek a fajtánál viszonylag gyakran előfordulnak, és néha tartós, ismétlődő kiadást jelentenek. Sok gazdi ezért kifejezetten a Westie-re, illetve a hasonló hajlamú fajtákra köt kisállatbiztosítást, hogy az esetleges bőrgyógyászati vagy szemészeti kezelések ne okozzanak váratlan anyagi terhet.

Napközbeni elfoglaltság esetén számolni kell a kutyasétáltatás vagy a napközis kutyafelügyelet költségével is, mivel a Westie egyedül hagyva unatkozik és destruktívvá válhat - ez a fajta nem az a típus, amelyik órákig nyugodtan aludna egy üres lakásban.