Svájci kopó (Berni kopó)

Közepes méretű, arányos, de erőt és kitartást sugalló felépítésű kopó: a kanok marmagassága 49-59, a szukáké 47-57 centiméter, testsúlyuk a kanoknál 20-29, a szukáknál 18-27 kilogramm körül alakul. A standard által leírt általános benyomás elegáns és nemes, a hosszú, keskeny fejnek köszönhetően.

A koponya megnyúlt, keskeny, jól látható nyakszirtdudorral, a stop határozott, de nem túlzott. Az orr teljesen fekete, széles orrlyukakkal, a pofa finoman faragott, keskeny. A szemek sötétbarnák vagy világosabb barnák, a bunda színehez igazodva, kissé ovális alakúak. A fülek legalább az orrhegyéig érnek, lelógók és hajtottak, ami a nyomkövető munkát segíti a talaj illatának felkavarásával.

A szőrzet rövid, sima, sűrű, a fejen és a füleken különösen finom tapintású. A Berni változat jellegzetes színe a fehér alap fekete és vörösesbarna (tan) foltokkal, ami jól elkülöníti a másik három svájci kopóváltozattól. A farok közepes hosszú, elegánsan keskenyedő, a far természetes folytatásaként hordva.

A Berni kopót a standard élénk, szenvedélyesen vadászatra vezérelt, érzékeny, engedelmes és a gazdájához nagyon ragaszkodó természetűnek írja le. Ez a leírás pontosan visszaadja a fajta kettősségét: otthon szelíd, kötődő társ, a terepen viszont céltudatos, kitartó, szinte megszállott nyomkövető.

Az érzékenysége azt jelenti, hogy erősen reagál a gazdi hangulatára és hangszínére – a kemény, nyers bánásmód nála könnyen bizalmatlansághoz vagy visszahúzodáshoz vezet. Idegenekkel szemben általában tartózkodó, de nem félős vagy agresszív, inkább egyfajta óvatos, megértő várakozás jellemzi, amíg megismeri az új embert.

Gyerekekkel való együtteléséről kevés részletes forrás áll rendelkezésre, mivel a fajta többsége Svájcban vadászgazdaságokban él, nem tipikus városi családi környezetben – általánosságban a kopófajtákra jellemző türelem itt is megvan, de ez nem elsődlegesen családi társnak kifejlesztett fajta. Más kutyákkal, különösen falkában, kifejezetten jól együttműködik, hiszen a vadászat során hagyományosan több kopóval együtt dolgozik.

Az orra és a nyomkövető ösztöne szinte mindent felülír – egy izgalmas vadnyom esetén a kutya figyelme pillanatok alatt teljesen átállhat, és ilyenkor a környékén minden más, akkor úgy tűnhet, teljesen eltűnik a számára fontos dolgok listájáról.

Ez egy vadászatra tenyésztett, rendkívül kitartó kopófajta, aminek napi több órás, valódi fizikai terhelésre van szüksége. A standard is kiemeli az erőteljes, hatékony mozgását – ez egy olyan kutya, amely órákon át képes egyenletes tempóban dolgozni a terepen, és ehhez hasonló mennyiségű mozgásra van szüksége kedvtelésből tartva is, különben feszkült, nyugtalan kutyává válik.

Pórázról való leengedése csak biztonságosan lehatárolt, nagy területen javasolt, mert egy megcsapott vadnyom szinte biztosan felülírja a hívásra való reagálását – ez nem engedetlenség, hanem a fajta lényegéből fakadó, nehezen felülírható viselkedés. A kerítésnek is magasnak és résmentesnek kell lennie, mert egy motivált kopó meglepően kitartóan keresi a kiutat, ha vadszagot érez a közelben.

Ez a fajta elsősorban aktív vadászoknak vagy vidéki, nagy, biztonságos terepet biztosító gazdáknak való. Lakótelepi, kevés mozgást biztosító környezetben ez a kutya hosszú távon boldogtalanná válik, és ezt hangosan, kitartóan jelzi is.

A Berni kopó intelligens és engedelmes természetű a standard szerint, de ez az engedelmesség elsősorban a vadászati feladatokra érvényes – nyomkövetésre és hangadásra természetes könnyedséggel motiválható, hiszen ezekre a képességekre generációkon át szelektálták.

Az általános engedelmesség, különösen a hívásra jövetel szabad terepen, sokkal nehézebb lecke – ez szinte minden kopófajtára jellemző, és a Berni kopó sem kivétel. Érzékeny természete miatt a türelmes, pozitív megerősítésen alapuló kiképzés sokkal hatékonyabb nála, mint a kemény, nyomásalapú módszerek, amik könnyen bizalmatlanságot szülhetnek.

Kezdő kutyatartóknak ez a fajta inkább kihívást jelent, hiszen egy specifikus, vadászati célra tenyésztett munkakutyáról van szó, nem általános családi társról. Tapasztalt, kopófajták tartásában jártas gazdi kezében viszont kiválóan teljesítő, hűséges partner.

A rövid, sima, sűrű szőrzet a fajta egyik legkevésbé igényes tulajdonsága: heti egy-két alkalommal elég egy gumikefével vagy szőrmentesítő kesztyűvel átfésülni, ami eltávolítja a kihullott szőrszálakat és stimulálja a bőrt. Fürdetésre csak szükség esetén van szükség, mert a gyakori fürdetés kiszáríthatja a bőrt.

Sokkal komolyabb figyelmet igényel a hosszú, lelógó fül, ami a levegő rossz áramlása miatt hajlamos a nedvesség és a szennyeződés megrekedésére – ezt heti rendszerességgel érdemes ellenőrizni és szükség szerint kutyáknak való fültisztítóval tisztítani, különösen nedves terepen tett vadászat vagy hosszú séta után. Az elhanyagolt fül könnyen vezet visszatérő fülgyulladáshoz.

Vadászatot vagy hosszú terepmozgást követően érdemes átvizsgálni a szőrzetet és a bőrt is kullancsok és kisebb sérülések miatt. Körmök, fogak ápolása a szokásos rendszerességgel javasolt.

A Berni kopó rusztikus, munkára tenyésztett fajtaként általánosságban robusztus egészségnek örvend, ami a 12-14 éves várható élettartamban is tükröződik. A fajta és a négy svájci kopóváltozat viszonylag kis, szűk földrajzi területen tenyésztett populáció, ezért részletes, nagy mintán alapuló egészségügyi statisztikák kevésbé állnak rendelkezésre róla, mint a népszerűbb, nagy létszámú fajtáknál.

Ami általánosságban elmondható a hasonló felépítésű, aktív kopófajtákról, hogy a csípőízületi dysplasia és a hosszú, lelógó fülekhez kapcsolódó fülgyulladás nála is előfordulhat. Nagy mennyiségű terepmozgást végző kutyaként a talppárnák sérülése és a kisebb izomhúzódások is gyakoribb kockázatot jelenthetnek, mint egy inaktív, lakásban tartott fajtánál.

• Csípőízületi dysplasia – aktív, közepes-nagy testű munkakutyáknál általános kockázat

• Fülgyulladás a lelógó fülek miatt, rendszeres tisztítással jól megelőzhető

• Talppárna-sérülések és kisebb izomhúzódások a rendszeres, intenzív terepmunka miatt

• Elhízásra való hajlam, ha a kutya nem kapja meg a számára szükséges napi mozgásmennyiséget

A tartási költségek egy közepes-nagy testű, kifejezetten aktív munkakutyához igazodnak: a 18-29 kilogrammos testsúly és a magas napi energiafelhasználás miatt a minőségi, aktív kutyáknak szánt táp havi költsége magasabb lehet, mint egy hasonló méretű, de nyugodtabb fajtánál.

Mivel a fajta Svájcon kívül, így Magyarországon is kifejezetten ritkának számít, kölyök beszerzése többnyire külföldi tenyésztőtől, hosszabb várólista mellett lehetséges, ami extra utazási költséget is jelenthet. Az állatorvosi ellátás terén érdemes olyan rendelőt választani, amely tapasztalt kopófajták kezelésében, mert a fajtaspecifikus tanácsadás itthon korlátozott lehet.

Aki vadászatra használja a kutyát, annak számolnia kell a vadászfelszerelés – GPS-nyomkövető nyakörv, terepre alkalmas hám – költségével is. Biztosítás, oltások és féreghajtás terén egy átlagos közepes-nagy testű kutyáéval megegyező költségekre lehet számítani.