Schapendoes

A schapendoes első benyomása szinte mindig a szőr: hosszú, dús, enyhén hullámos, száraz tapintású bunda borítja az egész testet, ami a fej körül jellegzetes bajuszt, szakállt és egy szemre lógó „tapsit” (fejdíszt) formáz. A szín szinte bármi lehet - kékesszürkétől a feketén át a barnás és fehér foltos változatokig -, az FCI standard minden színt elfogad, bár a kékesszürke és a fekete a hagyományosan legkedveltebb árnyalat a tenyésztők körében.

A szőr alatt könnyű csontozatú, enyhén hosszúkás testfelépítésű kutya rejtőzik, aki testarányait tekintve kifejezetten a mozgékonyságra van „tervezve”: mély, de nem túl széles mellkas, rugalmas hát, és erős, izmos hátsó rész, ami a fajtára jellemző, szinte nyúlszerű ugróképességet adja. A fej a bőséges szőrzet miatt szélesebbnek tűnik, mint amilyen valójában, a pofa rövidebb, mint a koponya hossza, a nagy, kerek, barna szemek pedig nyílt, figyelmes, kicsit huncut kifejezést kölcsönöznek az arcnak. A fülek szorosan a fej mellett lógnak, dúsan szőrözöttek.

Mozgásában a schapendoes nem trappol, hanem szinte repül: a fajta jellegzetessége a könnyed, rugózó galopp, amit gyakran vízszintes ugrásokkal, hirtelen irányváltásokkal tarkít, ha játszik vagy terel. Ez a fürge, szinte macskaszerű mozgás az, amiről a kutyasportokban - főleg agilityben - versenyző schapendoesok híresek.

A schapendoes jellemét a hollandok gyakran „gezellig”-nek írják le - vagyis megnyugtatóan barátságosnak, otthonosnak -, és ez a leírás valóban közel áll a fajta valódi természetéhez. Vidám, játékos, szinte bohóckodó kedélyű kutya, aki hamar és mélyen kötődik a családjához, és nem szereti, ha kimaradt valamiből, ami otthon történik. Sok gazdi számára pont ez a legmeglepőbb: a hosszú szőrű, kissé birkaszerű külső mögött egy meglepően kifejező, szinte „beszédes” arckifejezésű, társas kutya áll.

Idegenekkel szemben inkább tartózkodó, mint agresszív - figyeli, mérlegel, aztán dönt, hogy barátkozik-e. Ez az óvatosság a pásztorkutya-múltból ered: a schapendoesnak önállóan kellett döntenie a nyáj mellett, felügyelet nélkül is, ami egyfajta természetes gyanakvást hagyott a fajtában az ismeretlen helyzetekkel szemben. Éppen ezért a korai, tudatos szocializáció - sok új ember, hely, hangingerek találkozása kölyökkorban - nem elhagyható lépés, hanem alapkövetelmény egy kiegyensúlyozott felnőtt kutyához.

A terelő ösztön a mindennapokban is megmutatkozik: a schapendoes hajlamos „összeterelni” a család tagjait, főleg a futkározó gyerekeket vagy a kerti biciklizést, finom oldalazó mozdulatokkal próbálva irányt szabni a csapatnak. Ez ártalmatlan, de tudatosítani kell a gyerekekkel, hogy ez nem rosszindulat, hanem beépített viselkedésminta. Más háziállatokkal, macskákkal jellemzően jól megfér, ha együtt nő fel velük.

Érzékeny lélek: a durva hangnemre, kiabálásra vagy testi fenyítésre bizalmatlansággal, visszahúzódással reagál, míg a pozitív, játékos megerősítésre szinte azonnal nyit. Ez a fajta nem arra való, hogy „megtörjék” - hanem arra, hogy partnerként bánjanak vele.

A schapendoes mozgásigénye a látszat ellenére - hiszen a hosszú szőr néha lomhábbnak mutatja, mint amilyen valójában - kifejezetten magas. Egy felnőtt, egészséges egyednek napi másfél-két óra aktív mozgásra van szüksége, ideális esetben nem egyben ledarálva, hanem szétosztva egy reggeli és egy esti sétára, kiegészítve szabad, pórázmentes futkározással egy biztonságosan bekerített területen.

Ez a fajta nem elégszik meg a nyugodt körsétával - igényli a változatosságot: irányváltásokat, akadályokat, apportozást, esetleg más kutyákkal való futkározást. Pontosan emiatt kiváló jelölt kutyasportokra: agilityben a fürgesége és ugróképessége miatt gyakran kiemelkedik, de flyballban, obedience-ben és a hagyományos terelőversenyeken (herding trial) is otthonosan mozog, hiszen ezek pontosan a fajta eredeti feladatára építenek. A kertben szabadon hagyva gyakran magától is talál elfoglaltságot: futkos, ugrál, üldözi a lehulló faleveleket vagy a repkedő madarakat - ez a fajta öröksége a nyáj körüli állandó éberségből.

Fontos, hogy a fizikai mozgás mellett a szellemi igénybevétel is rendszeres legyen - egy unatkozó schapendoes könnyen talál magának elfoglaltságot a kertben vagy a lakásban, ami nem mindig esik egybe a gazdi elképzelésével, például a kerítés tövének feltúrásában vagy a kerti bútorok megrágásában. Kölyökkorban érdemes fokozatosan építeni a terhelést, mert a még fejlődő ízületeket a túlzott ugrálás vagy hosszú futtatás megterhelheti. Egy jól kimerített, mind testileg, mind fejben lefoglalt schapendoes viszont otthon kifejezetten nyugodt, kiegyensúlyozott társ, aki órákig el tud pihenni a gazdija lába mellett.

A schapendoes az egyik legokosabb, leggyorsabban tanuló pásztorkutya-fajta, ami egyszerre áldás és kihívás egy kezdő gazdi számára. Áldás, mert az új parancsokat, trükköket meglepően kevés ismétlés után megjegyzi; kihívás, mert ugyanilyen gyorsan felismeri, ha a gazdi következetlen, és ezt ki is használja - például egy-egy elengedett szabály gyorsan szokássá válik nála, és onnantól nehezebb visszaszoktatni.

A jutalmazáson alapuló, pozitív megerősítő módszerek működnek nála a legjobban: apró falatkák, játék, dicséret, rövid, energikus gyakorlatsorok. A hosszú, monoton ismétlést unja, és ezt ki is mutatja - elfordul, leül, vagy egyszerűen leáll figyelni -, ezért inkább rövidebb, de gyakoribb, játékos tanulási blokkokban érdemes vele dolgozni, mintsem egy hosszú, kikényszerített órában. A szobatisztaságra és az alapparancsokra jellemzően gyorsan rááll, kölyökkortól kezdve érdemes építeni a szocializációra és a visszahívásra, mert a terelő ösztön miatt könnyen elkalandozik egy mozgó tárgy vagy állat után.

Bár önálló gondolkodású - a pásztorkutya-múltból eredően megszokta, hogy felügyelet nélkül is döntsön -, ez nem jelenti azt, hogy makacs lenne a szó rossz értelmében. Inkább arról van szó, hogy szeret partner lenni a tanulásban, nem alárendelt végrehajtó. Egy türelmes, játékos stílusú, de következetes gazdi kezében a schapendoes akár kezdő kutyatartónak is jó választás lehet, feltéve, hogy tisztában van a fajta érzékenységével, nem nyúl kemény korrekciós módszerekhez, és képes rendszerességgel, apró, mindennapi gyakorlásokkal fenntartani a kutya érdeklődését.

A schapendoes gondozásának szíve-lelke a hosszú, dupla szőrzet, ami alapos, rendszeres kefélés nélkül gyorsan összecsomósodik, különösen a fül mögött, a hónaljban és a farok tövénél - azokon a helyeken, ahol a szőr dörzsölődik vagy nedvesség éri. Heti két-három alaposabb kefélés a minimum, bunda-fésűvel és keféléssel réteg alatt is átjárva a szőrt, ne csak a felszínt simítva végig.

A jó hír, hogy a schapendoes szőrhullása viszonylag mérsékelt egy hosszú szőrű fajtához képest - nem hipoallergén a szó tudományos értelmében, de a lakásban jellemzően kevesebb szőrt hagy maga után, mint egy rövid szőrű, erősen vedlő kutya. Ennek ára viszont épp az intenzívebb kefélési rutin, ami sok új gazdinak meglepetést okoz.

• Heti 2-3 alkalommal alapos, bőrig hatoló kefélés, különös figyelemmel a fül mögötti és a lágyék környéki területekre

• Fürdés csak szükség szerint, túl gyakori mosás kiszáríthatja a szőrt és a bőrt

• Rendszeres körömvágás, mert a hosszú szőr miatt könnyen észrevétlen marad a körmök túlnövése

• Fülellenőrzés hetente, mivel a lógó, szőrös fülekben könnyebben gyűlik a nedvesség és a szennyeződés

• Sok tulajdonos időnként profi kutyakozmetikushoz viszi a kutyát a kényesebb területek (talp, farok alja) rendben tartására

A schapendoes összességében szívós, jó egészségi állapotú fajtának számít, aminek részben pont a viszonylag friss, tudatos tenyészprogramja az oka - a 20. századi majdnem-kihalás után a tenyésztők kifejezetten figyeltek arra, hogy egészséges egyedeket vonjanak be a génállomány újjáépítésébe. Ugyanakkor ritka fajtaként kevesebb nagymintás egészségügyi adat áll rendelkezésre róla, mint például a nagy létszámú munkakutya-fajtákról, ezért érdemes fenntartásokkal kezelni bármilyen konkrét számadatot a betegségek előfordulási gyakoriságáról, és inkább a felelős tenyésztő szűrési gyakorlatára hagyatkozni.

A nagytestű és közepes testű terelőkutyáknál általánosan dokumentált csípőízületi dysplasia a schapendoesnál is előfordulhat, ezért felelős tenyésztők a szülőpárt ilyen szempontból szűretik, mielőtt tenyésztésbe vonnák őket. Emellett a fajtánál időről időre feljegyzett öröklődő szembetegségek - köztük a progresszív retina-sorvadás (PRA) - miatt érdemes szemészeti szűrésre is rákérdezni kölyökvásárlás előtt, mert ez a betegség fokozatosan, sokszor csak felnőttkorban mutatkozik meg, és visszafordíthatatlan látásromláshoz vezethet.

A dús szőrzet miatt a bőrproblémák (irritáció, gyulladás a csomósodott, nedvesen maradt szőr alatt) inkább gondozási, mint genetikai eredetű kockázatot jelentenek - ez viszont pontosan az a terület, ahol a rendszeres kefélési rutin ténylegesen megelőző szerepet játszik. Az aktív, mozgékony testalkat miatt a rendszeres, de fokozatosan növelt terhelés szintén hozzájárul ahhoz, hogy az ízületek egészségesek maradjanak, különösen még növésben lévő kölyökkorban.

Egy kölyök vásárlása előtt érdemes rákérdezni a szülők egészségügyi szűrési eredményeire, és lehetőség szerint személyesen is találkozni velük - egy felelős tenyésztő ezt nem csak megengedi, hanem elvárja a leendő gazditól is.

• Csípőízületi dysplasia - főleg nem megfelelően szűrt vonalaknál

• Öröklődő szembetegségek, köztük a progresszív retina-sorvadás (PRA)

• Szőr alatti bőrirritáció elégtelen ápolás esetén

A schapendoes tartási költségeinek egyik legjellemzőbb tétele nem is az etetés vagy az állatorvos, hanem a szőrápolás. Aki nem vállalja saját maga a heti kefélést, rendszeresen kutyakozmetikushoz kell vigye az állatot, ami hosszú távon számottevő, visszatérő kiadás - érdemes ezt már a kölyök hazavitele előtt beépíteni a családi költségvetésbe, nem utólag szembesülni vele.

Mivel ritka fajtáról van szó, Magyarországon és a környező országokban is kevés a tenyésztő, ami egyrészt magasabb kölyökárat, másrészt hosszabb várólistát jelenthet, mint egy elterjedtebb terelőkutya-fajtánál - érdemes hónapokkal előre tervezni, ha valaki ragaszkodik ehhez a fajtához. Ehhez társul a szokásos alapköltség-csomag: minőségi táplálék, éves védőoltások és parazita-elleni kezelések, féreghajtás, valamint - a fajta aktivitási szintje miatt - érdemes számolni kutyajátékokkal, agilityeszközökkel vagy sportfoglalkozásokkal is, ha a gazdi ki akarja használni a kutya adottságait.

Az esetleges egészségügyi kockázatok (csípőízületi vizsgálat, szemészeti szűrés, illetve egy esetleges dysplasia vagy szembetegség kezelése) miatt sok tulajdonos már kölyökkorban köt kutyabiztosítást - ez nem kötelező, de egy ritka fajtánál, ahol a specifikus szakértelem is nehezebben elérhető, megfontolandó pluszbiztonságot ad. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a rendszeres kutyakozmetikai kezelés és az esetleges sportfoglalkozások miatt a schapendoes hosszú távú fenntartása inkább a közepes-magasabb kategóriába esik a hazai terelőkutya-fajták között, még ha maga a kutya nem is nagytestű.