Orosz toy terrier rövid szőrú

A sima szőrű orosz toy terrier ugyanazt az elegáns, finom csontozatú testfelépítést mutatja, mint a hosszú szőrű változat: a testhossz megegyezik a marmagassággal, a lábak nyújtottak, a nemek közti eltérés alig észrevehető. A fej ék alakú, keskeny, magas koponyával és hegyes pofával.

A nagy, háromszög alakú, magasan illesztett, álló fülek itt még hangsúlyosabban látszanak, mert nincs rajtuk hosszú szőr, ami eltakarná a formájukat — ez az egyik ok, amiért a sima szőrű változat összképe „csupaszabb”, grafikusabb, mint a rojtos fülű társáé. A nagy, kerek szemek élénk, figyelmes tekintetet adnak a fejnek.

Szőrzete rövid, testhez simuló, fénylő, aljszőrzet és kopasz foltok nélkül — vagyis egyetlen szőrtípusból áll, aljszőrzet nélkül. Ez a fajta egyik legkarakteresebb tulajdonsága: a bőr szinte átlátszik a vékony szőrön, ami esztétikus, de hidegben és nedves időben komoly hátrány is egyben, mert a kutyát gyakorlatilag nem védi az időjárástól.

A sima szőrű orosz toy terrier temperamentuma megegyezik a fajta standardjában leírtakkal: „aktív, nagyon vidám”, „sem gyáva, sem agresszív” jellem, aki folyamatos mozgásban van, és minden helyzetre kíváncsian reagál.

Az emberi kapcsolatra kifejezetten ráutalt kutyafajta — nem egy önálló, magának való alkat, hanem olyan, aki a nap nagy részét szívesen tölti a gazdája ölében vagy a lábánál. Ez a szoros kötődés azt is jelenti, hogy rosszul viseli a hosszabb magányt, és könnyen alakulhat ki nála elválasztási szorongás, ha erre nem figyelnek oda kölyökkortól.

Idegenekkel szemben óvatosabb, mint sok más társasági kutyafajta, és apró termete ellenére hangosan jelzi, ha valaki idegen közeledik — ez sokaknál kellemes „riasztókutya” funkciót ad egy egyébként tisztán ölebnek szánt fajtának.

Más kutyákkal általában jól kijön, ha kölyökkorától szocializálják, de a méretkülönbség miatt nagytestű kutyákkal a közös játékot mindig felügyelni kell — a sima szőrű változat semmivel sem félénkebb vagy visszafogottabb, mint a hosszú szőrű, gyakran ugyanolyan magabiztosan viselkedik jóval nagyobb kutyák társaságában is.

A sima szőrű orosz toy terrier mozgásigénye megegyezik a fajta egészére jellemzővel: napi 30-45 perc, inkább több rövidebb sétára elosztva, kiegészítve szabad játékkal a lakásban vagy a kertben.

Mivel szőrzete nem nyújt védelmet a hidegtől, hideg vagy nedves időben rövidebb kinti programokat érdemes tartani, szükség esetén kabátkával kiegészítve — ez a változat sokkal fázékonyabb, mint a hosszú szőrű testvére, ezért a téli séták tervezésénél ezt mindenképp figyelembe kell venni.

A finom csontozat miatt itt is kerülni kell a magasból ugrálást és a durva játékot nagyobb kutyákkal, mert egy rosszul sikerült mozdulat könnyen töréshez vezethet. Nyáron viszont, meleg időben ez a változat kifejezetten élvezi a szabadtéri programokat, hiszen a rövid szőr miatt nem hevül túl olyan könnyen, mint egy dúsabb bundájú kutya.

Éppolyan gyors felfogású és tanulékony, mint a hosszú szőrű változat — a sima szőrű orosz toy terrier is szívesen vesz részt alapengedelmességi gyakorlatokban, és apró termete ellenére komolyan veendő „munkatárs” tud lenni a kiképzés során.

A gazdik gyakori hibája ennél a fajtánál is az elnézés: mivel ilyen kicsi kutyáról van szó, sokan nem veszik komolyan a szobatisztaságra szoktatást vagy az ugatás kordában tartását, pedig ugyanolyan következetességet igényel, mint egy nagytestű kutya nevelése.

Rövid, játékos, jutalomalapú foglalkozásokkal a legjobb az eredmény — a kemény hangvétel vagy a fizikai fenyítés ennél az érzékeny idegzetű, apró testű fajtánál különösen ellenjavallt, mert könnyen félénkké, bizalmatlanná teheti.

A sima szőrű orosz toy terrier ápolása a fajta egyik legnagyobb előnye: rövid, testhez simuló szőrzete miatt heti egyszeri, puha kefével vagy szarvasbőrrel végzett átdörzsölés bőven elég ahhoz, hogy a szőr fényes és egészséges maradjon.

Fésülésre, csomótalanításra vagy rendszeres nyíratásra egyáltalán nincs szükség, ami a fajta egyik legvonzóbb tulajdonsága azok számára, akik minimális időt szeretnének szőrápolásra fordítani. Fürdetésre is ritkán, csak tényleges szennyeződés esetén van szükség.

Sokkal fontosabb odafigyelni a bőr védelmére: mivel a szőrzet vékony és aljszőrzet nélküli, hideg időben kabátka, meleg, napos időben pedig árnyék és bőséges vízellátás szükséges. A karmokat 3-4 hetente kell vágni, a fogakat pedig — a kistestű fajtáknál dokumentáltan gyakoribb fogkőképződés miatt — heti több alkalommal érdemes tisztítani.

A sima szőrű orosz toy terrier egészségügyi kockázati profilja nagyrészt megegyezik a hosszú szőrű változatéval, hiszen genetikailag ugyanarról a fajtáról van szó — az apró méret és a finom csontozat itt is meghatározóbb tényező, mint bármilyen ízületi probléma.

A vékony, aljszőrzet nélküli szőrzet miatt ez a változat érzékenyebb a hideg okozta meghűlésre és a bőrirritációra, mint a hosszú szőrű testvére, ezért hideg évszakban a védőruházat nem luxus, hanem gyakorlati szükséglet.

• Lábtörés a finom csontozat és az apró méret miatt
• Patellaluxáció (térdkalács-kificamodás)
• Fogkő és korai fogvesztés megfelelő szájápolás hiányában
• Hidegre való fokozott érzékenység a vékony, aljszőrzet nélküli szőrzet miatt
• Nyitott kutacs egyes egyedeknél, ami fejsérülések elkerülésére figyelmeztet

Felelős tenyésztőnél érdemes rákérdezni a szülők ízületi állapotára és arra, tapasztaltak-e a vonalban gyakori törést vagy egyéb visszatérő problémát.

Apró mérete miatt a sima szőrű orosz toy terrier élelmezési költsége alacsony, jóval kevesebb tápra van szüksége havonta, mint egy közepes vagy nagytestű kutyának.

A szőrápolásra gyakorlatilag nem kell külön költséget tervezni, mert kozmetikushoz szinte sosem szükséges vinni — ez az egyik legjelentősebb megtakarítási pont a hosszú szőrű változathoz vagy a legtöbb más fajtához képest.

Amire viszont érdemes költeni: hideg időre meleg kabátka, illetve egy esetleges csonttörés vagy baleset esetére állatbiztosítás, mert a törékeny testfelépítés miatt egy ilyen sérülés ellátása aránytalanul nagy kiadást jelenthet a kutya méretéhez képest.