Norwich terrier

A norwich terrier az FCI 3. csoportjába, a terrierek közé tartozik, és a fajtaszabvány szerint alacsony testtartású, kompakt, erős csontozatú kutya. A kanok marmagassága jellemzően 26–29 centiméter, a szukáké 24–27 centiméter, testtömegük pedig 5–7, illetve 4,5–6 kilogramm körül mozog – vagyis a tenyérben is elfér, de tapintásra korántsem törékeny.

Feje enyhén domború, a fülek között jó szélességű, jól fejlett stoppal. Pofája ék alakú, valamivel rövidebb, mint a koponya hossza, apró, sötét, ovális szemei élénk, figyelmes kifejezést kölcsönöznek neki. Fülei állóak, közepes méretűek, hegyes véggel – ez különbözteti meg elsőre a lekonyuló fülű, közeli rokon norfolk terriertől, amellyel gyakran összetévesztik.

Szőrzete kemény, drótos tapintású, testhez simuló, sűrű alszőrrel bélelve, ami a nyakon dúsabb sörényt formál. Elfogadott színei a vörös, a búzaszín, a fekete-cser és a szürkésbarna árnyalatú grizzle; fehér foltok a szabvány szerint nem kívánatosak. Mozgása egyenes vonalú és határozott, ami arra utal, hogy ez a kutya alkatilag is munkára lett tervezve, nem csupán díszkutyának.

A norwich terriert a fajtagazdák gyakran "nagy kutyaként egy kis testben" jellemzik, és ez nem túlzás. Bátor, kíváncsi, és a saját méretét rendszeresen figyelmen kívül hagyja – egy nála jóval nagyobb kutyával szemben is simán odaáll, ha úgy érzi, ki kell állnia magáért. Ez a fajta múltjából ered: aki rókaüregbe mászott be dolgozni, annak nem lehetett félénk természete.

Emberekhez rendkívül ragaszkodó, a családtagjaival szeretetteljes és játékos, idegenekkel viszont sokszor tartózkodóbb, amíg meg nem ismeri őket. Kiváló házőrző jelző, mert minden szokatlan zajra vagy mozgásra reagál – ez a tulajdonság hasznos is lehet, de kezeletlenül könnyen túlzott ugatássá fajul, különösen, ha a kutya sokat van egyedül vagy unatkozik.

Más kutyákkal és macskákkal általában jól kijön, ha kölyökkorától szocializálják, bár a zsákmányösztöne miatt kisebb, gyorsan mozgó állatokat – rágcsálókat, madarakat – ösztönösen üldözőbe vehet. Gyerekekkel is szívesen játszik, ugyanakkor a hirtelen, kapkodó mozdulatokat, amiket kisgyerekek gyakran produkálnak, félreértheti, ezért idősebb gyerekes családokhoz illik jobban.

A norwich terrier nem az a fajta, amelyik órákig nyugodtan hever a kanapén – folyamatosan keresi a foglalkozást, és ha nem kap elég ingert, saját magának talál ki elfoglaltságot, ami gyakran ásás vagy rágás formájában jelentkezik a kertben vagy a lakásban.

Bár aprónak tűnik, a norwich terriernek komoly, munkavégzésre nemesített terrier-örökség van a génjeiben, ezért napi rendszeres mozgás nélkül gyorsan nyugtalanná, sőt destruktívvá válik. A gyakorlatban ez két rövidebb, 15–20 perces séta jelent naponta, kiegészítve szabad játékkal biztonságos, bekerített területen, ahol futhat és szaglászhat kedvére.

A sima séta önmagában ritkán elég ennek a fajtának – a norwich igazán akkor van elemében, amikor problémát kell megoldania. Agility, earthdog verseny (ami eredeti üregi munkáját idézi meg sportos formában), vagy akár egy jó labdajáték a kertben mind kiváló módja annak, hogy levezesse a felesleges energiát és közben kognitívan is dolgoztassa magát.

Fontos, hogy pórázon vagy bekerített helyen mozogjon, mert erős vadászösztöne miatt egy elszaladó mókus vagy macska látványára könnyen figyelmen kívül hagyja a hívást, és nekiindul az üldözésnek. Mentális stimuláció – szaglászós játékok, kongatörő játékok, engedelmességi gyakorlatok – legalább annyira fontos számára, mint a fizikai mozgás, hiszen intelligens fajtáról van szó, amelyik unalmában könnyen rossz szokásokat vesz fel.

A norwich terrier okos és tanulékony, ugyanakkor a terrierekre jellemző önálló gondolkodásmód nála is erősen jelen van – nem az a típus, amelyik vakon engedelmeskedik csak azért, mert ezt kérik tőle. A tréning akkor működik jól, ha játékos, rövid, és következetes: napi 5–10 perces, jutalomfalattal és dicsérettel megtámogatott gyakorlás sokkal hatékonyabb, mint egy hosszú, monoton foglalkozás.

Pozitív megerősítésre kiválóan reagál, kényszerítő módszerekkel viszont könnyen bezárkózik vagy makacskodni kezd. Korai szocializáció elengedhetetlen: minél több emberrel, kutyával és élethelyzettel találkozik kölyökkorában, annál kiegyensúlyozottabb felnőtt kutya válik belőle, és annál kevésbé lesz problémás az idegenekkel vagy más állatokkal szembeni gyanakvása.

Különösen fontos nála a szobatisztaságra szoktatás következetessége és az ugatás kezelése – mindkettő olyan terület, ahol a norwich hajlamos a saját feje után menni, ha a gazdi engedékeny. Az alapengedelmesség mellett érdemes hasznos, munkajellegű feladatokat is adni neki, mert egy elfoglalt, feladattal ellátott norwich sokkal kiegyensúlyozottabb, mint az, amelyiknek nincs mit kezdenie magával.

A norwich terrier kemény, drótos szőrzete a látszat ellenére nem igényel napi szintű törődést, összességében a fajta a közepesen alacsony karbantartású kategóriába tartozik – de van néhány speciális feladat, amit rendszeresen el kell végezni ahhoz, hogy a bunda megőrizze eredeti textúráját. Heti egy-két alkalommal érdemes átfésülni, hogy elkerüljük a csomósodást, különösen a nyaki sörény és a lábak körüli hosszabb szőrzet területén.

A fajta igazi különlegessége a kézi szőrhúzás (stripping): mivel a norwich nem hullatja a szőrét a szokásos módon, a kihalt szőrszálakat időszakosan, néhány havonta ki kell húzni, hogy a bunda kemény, vízlepergető maradjon. Ez otthon is megtanulható, de sokan inkább profi szőrmesterre bízzák évente néhány alkalommal – géppel nyírni is lehet, ez viszont idővel lágyabbá és világosabbá teszi a szőrzetet, ráadásul több szőrhullással jár.

A fürdetést nem érdemes túlzásba vinni, elég negyedévente vagy szükség szerint, mert a gyakori mosás kiszárítja a bőrt és rontja a szőr védő tulajdonságait. Emellett heti fogmosás (ideális esetben napi), havi körömvágás, valamint rendszeres fülellenőrzés és -tisztítás tartozik a rutinhoz – kis termetű fajtaként a norwich hajlamos a fogkőképződésre, ezért a szájápolás különösen fontos nála.

A norwich terrier alapvetően robusztus felépítésű, tartós egészségű fajta, várható élettartama 12–15 év, ami kis termetű kutyáknál kifejezetten jó eredmény. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen mentes lenne az öröklődő hajlamoktól – felelős tenyésztőnél érdemes rákérdezni a szülők egészségügyi szűrési eredményeire, mielőtt kölyköt választunk.

A leggyakrabban említett problémák közé tartozik a térdkalács-ficam (patella luxatio), amely sok kis testű fajtánál előfordul, valamint a légcső gyengesége, ami jellegzetes, rekedtes, "lúdgágás" köhögést okozhat, főleg nyakörv húzásakor. Egyes vonalaknál epilepsziás rohamokra és a gerincvelőt érintő degeneratív elváltozásokra is dokumentáltan nagyobb a hajlam, ezek azonban ritkábban fordulnak elő, mint az ízületi vagy légúti gondok.

Kis termetű fajtaként a norwich terrier hajlamos a fogkő és a fogágybetegségek kialakulására is, ezért a rendszeres szájápolás nem csak esztétikai, hanem egészségügyi kérdés is. A várható öröklődő hajlamok, amelyekről érdemes tudni:

• Térdkalács-ficam (patella luxatio)

• Légcsőgyengeség, összeeső légcső

• Fogágybetegség, korai fogkőképződés

• Egyes vonalaknál epilepszia

• Ritkábban degeneratív gerincvelő-elváltozások

A norwich terrier kis mérete miatt sok költségtétel – táplálék, gyógyszeradagolás, utazási kellékek – alacsonyabb, mint egy nagytestű fajtánál, ugyanakkor a szőrápolás és az egészségügyi ellenőrzések rendszeressége miatt a havi kiadás azért nem elhanyagolható. A minőségi, kis testű fajtákra szabott száraz vagy nedves táp havi költsége mérsékelt, de érdemes belekalkulálni a rendszeres jutalomfalatokat is, amelyek a tréning miatt gyakran előkerülnek nála.

A legnagyobb, sokak által alábecsült kiadási tétel a szőrápolás: ha valaki nem vállalja otthon a kézi szőrhúzást, számoljon évi több alkalommal profi szőrmesterrel, ami hosszú távon jelentős összeget tehet ki. Ehhez jönnek a rutin állatorvosi költségek – éves védőoltások, parazita-elleni kezelések, fogászati ellenőrzések –, valamint egy vésztartalék, mert a térdkalács-ficam vagy fogászati beavatkozás miatti műtét könnyen a nagyobb, tervezetlen kiadások közé kerülhet.

Érdemes előre kalkulálni kutyabiztosítással vagy külön megtakarítással is, hiszen egy kis testű, de aktív fajtánál az ízületi és légúti problémák nem ritkák. Aki felkészül ezekre a visszatérő és az esetleges rendkívüli költségekre is, annak a norwich terrier tartása összességében nem számít különösebben drága vállalkozásnak egy kisebb lakásban vagy kertes házban.