Középspitz Narancs és egyéb színek

A középspitz szinte négyzetes körvonalú, tömör kis kutya: a marmagasság és a testhossz aránya 1:1. A feje hátrafelé a legszélesebb, és ék alakban keskenyedik az orr felé, a rókaszerű kifejezést a kicsi, háromszögű, magasan tűzött, mereven felálló fülek és a mandulavágású, kissé ferdén álló sötét szemek adják. A farok magasan tűzött, előre a hátra kunkorodik, és dúsan szőrözött; a kettős kunkor a végén megengedett. A dús aljszőrzet elállítja a hosszú, egyenes, kemény fedőszőrt, a nyakon és a lapockán vastag sörény, a hátsó combon bő nadrág alakul ki, míg a fejen, a füleken és a lábak elején a szőr rövid, bársonyos.

A színek ebben a csoportban a legváltozatosabbak. A narancs egyenletes, közepesen élénk árnyalatú legyen, a mellkason, a faroknál és a nadrágon a világosodás elfogadott. A szürkefelhős (wolfsgrau) ezüstszürke alapszín fekete szőrvégekkel; jellegzetessége a sötét maszk, a jól kirajzolt „szemüveg” — a szem külső zugától a fül alsó zugáig húzódó finom fekete vonal —, a rövid, de kifejező szemöldökrajzolat, a világosabb sörény és lapockagyűrű, a fekete farokvég és az alatta halványan ezüstös alsó rész. A maszk és az arcrajzolat hiánya a standard szerint súlyos hiba. Emellett ide tartozik a krém, a krém-sable, a narancs-sable, a feketecserjés (black and tan), a fekete-ezüst, a barna-cser és a foltos, ahol a fehér az alapszín, és az egyszínű foltok lehetőleg a törzsön oszlanak el.

Két dolgot érdemes előre tudni. A merle nem szerepel az elismert színek között: a brit standard kifejezetten elfogadhatatlannak mondja ki, az FCI pedig általánosan kizárja a standardban fel nem sorolt színeket — merle-mintás középspitz tehát kiállításra és tenyésztésre sem alkalmas. A nem fehér spitzeknél a határozott fehér foltok szintén kizáró hibát jelentenek. A másik: a kölyökkori szín gyakran nem az, ami felnőttkorban lesz. Sable és wolfsgrau egyedeknél a fekete szőrvégek aránya és a maszk kontrasztja hónapról hónapra változik, egy halvány kölyök kifejezetten sötét felnőtté nőhet, és fordítva. Középspitz méretben a wolfsgrau egyedek a Keeshond kicsinyített változatára emlékeztetnek — sokszor éppen ezért keresik őket azok, akik a Keeshond küllemét szeretnék kezelhetőbb testtömegben.

A középspitz első reakciója szinte mindenre a hangadás. Ha valaki elmegy a kapu előtt, ha megszólal a lift, ha a szomszéd macskája átsétál a kerítés tetején — jelzi. Ez nem hiba, hanem a fajta évszázados szerepéből következik: a német spitz eredetileg a paraszti udvarok, a raktárak és a hajók figyelmeztető kutyája volt. Gazdaként nem azt kell elérned, hogy ne ugasson, hanem hogy néhány ugatás után hallgasson el, amikor szólsz.

Az idegenekkel szemben tartózkodó, de nem félénk és nem agresszív: jellemzően kivárja, hogy az új ember megnyugodjon, körbeszaglássza, aztán a saját feltételei szerint kezdeményez. A családon belül viszont más kutya: árnyékként követ szobáról szobára, felugrik melléd a kanapéra, és nehezen tűri, ha kizárják egy helyiségből. A kötődés erős, és ha valaki egész nap nincs otthon, az a spitznél vonyításban, ugatásban vagy a bútor rágásában csapódik le, nem néma beletörődésben.

Gyerekekkel jól megvan, ha a gyerek is megtanulja a szabályokat. A középspitz 8–12 kilós testével már elbír egy lelkes óvodást, nem törik el egy rossz mozdulattól úgy, mint egy törpespitz, viszont nem is az a fajta, amelyik órákig tűri a rángatást. Kisgyerekes családban a legjobb felállás, ha a kutyának van egy hely, ahova visszavonulhat, és ezt mindenki tiszteletben tartja.

Más kutyákkal általában rendben van, bár a hímek hajlamosak a náluk jóval nagyobb kutyákkal is szemtelenül beszélgetni — ez a spitzek jellegzetes, kissé túlzott önbizalma. Vadászszenvedélye gyakorlatilag nincs, ezért erdőben, mezőn ritkán tűnik el a szimat után, de a mozgó dolgokat (biciklis, futó, ugráló gyerek) szívesen ugatja végig. Macskával, kisállattal egy háztartásban jellemzően kijön, ha fiatalon hozzászoktatják.

Napi nagyjából másfél óra mozgás két sétára elosztva jó alapszint egy felnőtt középspitznek. Ez nem az a fajta, amelyik reggel kirohanja magát, és utána egész nap alszik: a kutya inkább folyamatosan „szolgálatban” van, tehát a testmozgás mellé legalább ennyire fontos a rendszeresség és a vele töltött idő. Egy reggeli fél óra és egy hosszabb délutáni kör tökéletes ritmus.

A középspitz méretéből komoly gyakorlati előny származik a kisebb spitzekhez képest. A 30–39 cm-es marmagassághoz tartozó lépéshossz mellett a kutya kényelmesen tartja a felnőtt gyalogos tempót, nem kell minden ötven méteren megvárni. Egy 10–15 kilométeres, közepes nehézségű túrát egy jó kondiban lévő, felnőtt egyed végigcsinál, hűvösebb időben akár többet is — a vastag dupla szőrzet miatt viszont nyáron, 25 fok fölött érdemes a napszakot áthelyezni kora reggelre vagy estére, és vizet vinni.

A fejmunka nélkülözhetetlen kiegészítő. Szippantós szőnyeg, szétszórt táp a kertben, keresőjátékok, egyszerű trükkök napi öt-tíz perce többet ér, mint egy extra séta: a spitz aktív, figyelő agya ettől nyugszik meg igazán. Jól működnek vele a kutyás sportok is, ahol nem a méret a döntő — trükktanulás, rally-obedience, alacsonyabb ugrómagasságú agility. Ha a kutya sokat ugat otthon és nehezen jön nyugalomba, az az esetek nagy részében nem túl kevés séta, hanem túl kevés fejtörő következménye.

Az FCI standard kifejezetten kiemeli, hogy a fajta nagyon tanulékony és könnyen képezhető — és ez a gyakorlatban is így van, azzal a megkötéssel, hogy a középspitz nem robot. Gyorsan kapcsol, néhány ismétlés után átlátja, mit akarsz, de ha unalmas vagy túl hosszú a gyakorlás, egyszerűen kiszáll és mással kezd foglalkozni. Rövid, napi két-három alkalommal öt-tíz perces körök sokkal jobban működnek, mint egy fél órás blokk.

Jutalomfalattal és játékkal remekül tanul, keménykedéssel viszont nem lehet vele semmire menni: a nyers hangnemre bezárkózik, és utána nehezebb visszahozni a munkakedvét. Az alapokat — ülj, marad, hívás, póráz melletti séta — kölyökkorban érdemes lerakni, mert a középspitz elég erős ahhoz, hogy egy 10 kilós felnőtt kutya kényelmetlenül húzzon a pórázon, ha nem tanulta meg az ellenkezőjét.

A legfontosabb nevelési feladat mégis a hangadás kezelése. Érdemes már kölyökkorban bevezetni egy „köszönöm, elég” típusú jelzést: hagyod, hogy kétszer-háromszor ugasson, majd a jelszóra odahívod, és jutalmazod a csendet. A második kulcsterület az egyedüllét: fokozatosan, percekről indulva építve, hogy a kutya megtanulja, a távozás nem dráma. A harmadik a szocializáció — a fajta természetes idegen-tartózkodása egészséges, de sok, nyugodt, kellemes találkozásra van szüksége, hogy ez ne csapjon át gyanakvó ugatásba minden vendégnél.

Hetente többszöri alapos átkefélés a reális elvárás, vedlési időszakban pedig napi. A kefélésnek a bőrig kell érnie: a dupla szőrzet lényege a sűrű, gyapjas aljszőr, és ha ez összecsomósodik a sörényben, a fül mögött, a hónaljban vagy a nadrágon, azt már csak kínos kibogozással vagy nyírással lehet megoldani. Középspitz méretben mindez konkrétan több szőrt és hosszabb munkaidőt jelent, mint kisspitznél: egy alapos átfésülés reálisan 25–40 perc, nem tíz.

A színes, árnyalatos szőrzetnél a kefélés iránya látványosan megváltoztatja az összképet. A sable és a wolfsgrau egyedeknél a mintát az adja, hogy az egyes szőrszálak töve világos, a végük viszont fekete. Ha a szőr szépen lesimul, a sötét szőrvégek egymásra fednek, és a kutya összességében sötétebbnek mutat; ha viszont a növekedés irányával szemben, felfelé fésülöd ki, előbukkan a világos szőrtő, és a kutya világosabbnak, „felhősebbnek” hat. Vedléskor, amikor az aljszőr nagy része távozik, a wolfsgrau egyed akár színt is válthat a szemedben: a sörény és a lapockagyűrű összeesik, a maszk és a szemüvegrajzolat pedig nem élesebb, hanem éppen elmosódottabb, kevésbé határozott lesz, amíg vissza nem nő a szőrzet. A narancs szőr a szennyeződést jól tolerálja — a fehér spitznél jóval kevésbé mutatja a sarat, a fekete szőrnél viszont láthatóbban fogja a port és a száraz sárfoltokat, ezért nedves időben egy gyors, száraz kefélés a séta után sokat számít.

Fürdetni ritkán kell, jellemzően két-három havonta, vagy ha tényleg koszos: a szőrzet öntisztuló, a száraz sár nagy része kifésülhető. A fajta nem trimmelendő és főleg nem nyírandó — a fedőszőr levágása tartósan tönkreteheti a szőrminőséget, és megszünteti a hőszigetelést. Ami rendszeresen kell: karomvágás három-négy hetente, fülellenőrzés, és heti néhány fogmosás, mert a kisebb testű spitzeknél a fogkő és a fogínygyulladás valós probléma.

A német spitz alapvetően szívós, kevés fajtaspecifikus problémával terhelt kutya, és a 13–15 éves várható élettartam is ezt tükrözi. Ez nem jelenti azt, hogy nincs mire figyelni: a középspitz méretben leggyakrabban ízületi, szem- és fogászati témák kerülnek elő, illetve az elhízás, ami a dús szőrzet alatt sokáig észrevétlen marad.

Vásárlás előtt kérd el a szülők szűrővizsgálati eredményeit. Egy felelős tenyésztőnél alapelvárás a térdkalács-vizsgálat és a szemvizsgálat; a Kennel Club a fajtánál külön kiemeli a multifokális retina diszpláziát, amelyre szintén van szűrés. A leggyakrabban emlegetett hajlamok:

• Térdkalács-ficam (patella luxatio) — a kisebb testű spitzeknél dokumentáltan előfordul, jellegzetes tünete a járás közbeni hirtelen „szökdelés” vagy egy hátsó láb néhány lépésnyi felkapása.

• Multifokális retina diszplázia és más öröklődő szembetegségek, köztük a progresszív retina atrófia (PRA) — ezek szűrhetők, a tenyészállatok vizsgálata a védelem alapja.

• Fogkő, fogínygyulladás, korai fogvesztés — a rendszeres fogmosás és a szükség szerinti fogkőeltávolítás ennél a mérettartománynál nem luxus.

• Alopecia X (más néven „black skin disease”) — spitz típusú fajtáknál ismert, a törzsön jelentkező, tünetmentes szőrhiánnyal járó állapot, amely elsősorban kozmetikai probléma, de mindig érdemes kizárni a hormonális okokat.

• Elhízás — a dús szőr elrejti a testarányokat, ezért havonta tapintsd meg a bordákat a szem helyett, és a napi táp mennyiségét mérd, ne szemre add.

• Légcsőkollapszus — a legkisebb spitzeknél gyakoribb, középspitznél ritkább, de a nyakörv helyett hámot használni így is jobb megoldás a húzós időszakokban.

A hőtűrés külön figyelmet érdemel. A dupla szőrzet télen előny, nyáron viszont hőguta-kockázat: 25 fok fölött árnyékos, korai vagy késői sétaidő, folyamatos vízellátás, és semmiképp ne borotváld le a kutyát „hűtés” címén, mert ezzel épp a hőszigetelő rétegtől fosztod meg.

A beszerzési ár tenyésztőtől, színtől és felmenőktől függően tág sávban mozog; egy törzskönyvezett, szűrt szülőktől származó, chipelt és oltott középspitz kölyök Magyarországon jellemzően több százezer forintos tétel, a keresettebb wolfsgrau és a jól rajzolt sable egyedek gyakran a felső sávban. A törzskönyv nélküli „olcsó” ajánlatoknál a spórolás rendszerint az egészségügyi szűrésen történik — ezt később az állatorvosnál fizeted vissza.

A havi fenntartás a magyar árszinten szerény, de a középspitz étvágya érzékelhetően nagyobb, mint egy kisspitzé: a testtömegétől és aktivitásától függően nagyságrendileg napi 130–200 gramm minőségi szárazeledellel számolhatsz, ami havonta egy 8–12 kilós kutyánál is érezhető különbség a három-hat kilós kisspitzhez képest. Ehhez jön az éves kötelező veszettség elleni oltás és féregtelenítés, a kombinált oltás, a külső élősködők elleni szerek tavasztól őszig, valamint az önkormányzati ebösszeírás adminisztrációja.

Az ápolási költség attól függ, mennyit vállalsz magadra. Ha otthon kefélsz, gyakorlatilag csak az eszközökbe kell befektetni — egy jó minőségű tüskés kefe, fésű, karomvágó, és kész. Ha kutyakozmetikushoz viszed fürdetésre és szárításra, számolj két-három havonta egy alkalommal; a középspitz nagyobb szőrmennyisége miatt ez rendszerint egy kategóriával drágább, mint a legkisebb spitzeknél. Érdemes emellett félretenni egy tartalékot a vártnál hosszabb élet velejáróira: egy 13–15 évig élő kutyánál az utolsó évek fogászati és ízületi kezelései többe kerülhetnek, mint az addigi évek összes rutinellátása.