Drótszőrű olasz kopó

A drótszőrű olasz kopó közepesen nagy testű, arányos, négyzetes felépítésű kutya: a testhossz és a marmagasság nagyjából megegyezik. A hímek marmagassága 58–68 cm, a nőstényeké 56–62 cm, a testtömeg pedig hímnél 28–32 kg, szukánál 24–28 kg között mozog – karcsú, izmos, felesleges súlytöbblet nélküli testalkat.

A szőrzet a testen nem haladja meg az 5 cm-t, durva tapintású – kivéve a fejet, a füleket, a lábakat, a farkat és a pofát, ahol simább. Az elismert színek a teljes vörösesbarna skálát lefedik a sötét vörösestől a világos szalmaszínig, valamint a fekete-cser szín is megengedett. Fehér foltok a pofán, a mellkason, a nyakon, a csüdön és a farokvégen előfordulhatnak, de nem kívánatosak.

A fej hosszúkás, a koponya a marmagasság nagyjából 4/10 részét teszi ki, enyhén domborúú profillal és csak kissé kifejezett stoppal, a pofa a fejhossz felét adja. A test hossza megegyezik a marmagassággal, a hátvonal egyenes, az ágyéknál kissé domború, a mellkas fejlett, de nem hordó alakú. Mozgás közben a vágta a preferált járásmód, de vadászat közben lépésben és ügetésben is dolgozik.

A drótszőrű olasz kopó a fajtaleírás szerint a simaszőrű változathoz képest visszafogottabb, kevésbé heves – bölcsebb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb természetűnek írják le. Kifejezése barátságos, lágy és büszke, egy halvány melankolikus árnyalattal – ez a kombináció teszi őt sokak szemében a legrokonszenvesebb olasz kopófajtává.

Gazdájához hűséges, könnyen bevonható a családi életbe, és falkában – legyen az egy másik kutya vagy egy egész család – kifejezetten jól érzi magát. Eredetileg is több kutyával együtt vadásztak vele, így a társas lét alapvető szükséglete, egyedül hosszabb időre otthagyva könnyen széteső, szürontöttebb lehet.

Erős szaglási és üldözési ösztön jellemzi: ha nyomra bukkan, teljesen elmerül a követésben, és hangosan, zengőn csahol – ez a fajta egyik legjellemzőbb, ugyanakkor egy vadászkopónál természetes vonása. Macskával vagy más kisállattal emiatt csak alapos, korán kezdett szocializációval férósszen meg biztonságosan.

Gyerekekkel általában türelmes és barátságos, különösen ha velük együtt nő fel a családban. Idegenekkel szemben nem tipikusan őrző-védő, inkább visszafogott és figyelmes, semmint gyanúsító.

A drótszőrű olasz kopó kifejezetten nagy állóképességű fajta: a hagyományos olasz vadászatokon akár tizenkét órát is a terepen tölt megállás nélkül. Ez a szintű kitartás ottkoni kísérő kutyaként is jelentős napi mozgásigényt jelent – nem egy 20 perces sétával megelégedő fajta.

Napi legalább 1,5–2 óra aktív mozgásra van szüksége, lehetőleg vegyesen: kocogás vagy biciklikísérés a kitartás levezetésére, valamint szabad, poroszkáló terepfutás, ahol a szimatozás és a felfedezés is helyet kap. Egy jól bekerített kert kiváló kiegészítés, de nem helyettesíti a napi kirándulást vagy futtatást.

Aki hegyes-dombos vidéken él, vagy szereti a hosszabb túráákat, kifejezetten szerencsés kombinációt talál ebben a fajtában – hidegebb, mostohább terepen is jól teljesít a durvább szőrzet miatt. Aki viszont csak városi sétákat tud biztosítani, annál a fajta feltörölhetetlen mozgáséhesse hosszú távon frusztrációhoz és destruktív viselkedéshez vezethet.

Ez a fajta a változatai közül az egyik legjobban taníthatónak számít, hiszen kevésbé heves és impulzívabb, mint a simaszőrű rokona – türelmesebb, kiegyensúlyozottabb hozzáállással közelít egy tanulási helyzethez. Ez nem jelenti azt, hogy engedelmességi mintakutya lenne: vadászkopóként az önálló döntéshozatal és a szagra épülő munka a természete része.

Alapkomlancokat – ülj, marad, lábhoz – viszonylag könnyen elsajátít, de a visszahívás egy érdekes szag mellett nála is komoly kihívás marad, ezért biztonságos, bekerített területen kívül inkább pórázon vagy hosszú fékezőpórázon érdemes tartani. A motiváció alapja nála is a szimat, a mozgás és a társas jelenlét – ezeket kombinálva a tanítás sokkal hatékonyabb, mint pusztán jutalomfalattal.

Keménykedés helyett kiszámítható, következetes, pozitív megerősítésre épülő nevelésre reagál a legjobban. Tapasztaltabb, vadász- vagy kopófajtákhoz értő gazdinak sokkal könnyebb feladat, mint egy első kutyát nevelő családnak.

A drótszőrű olasz kopó szőrápolása a fajta egyik legkényelmesebb tulajdonsága: az 5 cm-nél nem hosszabb, durva szőrzet nem igényel bonyolult vagy időigényes gondozást, sokkal egyszerűbb, mint egy hosszú szőrű vagy selymes bundájú fajtánál.

Heti egy-két alkalommal elég átfésülni kemény kefével a laza szőrszálak eltávolítására és a bunda tisztán tartására, vadászidényben vagy intenzívebb terepezés után ezt érdemes gyakorítani. Szőrváltáskor egy-két alkalommal hasznos lehet a durvaszőrű kopóknál szokásos sztrippelés is, bár kevésbé kritikus, mint egyes más drótszőrű fajtáknál.

Fürdetésre csak ritkán, valódi szennyeződés esetén van szükség. Rendszeresen érdemes ellenőrizni a lelógó füleket – ezekben könnyebben gyűlik nedvesség –, valamint a talppárnákat és karmokat minden hosszabb terepfutás után, hiszen a kopó gyakran bozótos, göröngyös terepen mozog.

A drótszőrű olasz kopó teljesítményalapon tenyésztett munkakutya, amelynél a szelekció főként a vadászati képességeket értékeli, nem a küllemi eredményeket – ez általában kedvezően hat az egészségre, mert kevésbé jellemző a szélsőséges küllemi tulajdonságokra törekvő szelekció. Nagy méretű, népszerű nyugati fajtákhoz képest kevesebb részletes egészségügyi statisztika áll rendelkezésre róla, mivel Olaszországon kívül alig tenyésztik.

Mint sok közepes-nagy testű, aktív kopófajtánál, itt is érdemes odafigyelni az ízületek állapotára, valamint a lelógó fülforma miatt a fülgyulladásra hajlamosító tényezőkre. Felelős tenyésztőtől érdemes érdeklődni a szülők ízületi szűréséről.

• Csípőízületi dysplasia – közepes-nagy testű, mozgékony fajtaként előfordulhat, ezért ajánlott a tenyészpárok szűrése.

• Fülgyulladás – a lelógó fülforma miatt hajlamosabb rá, rendszeres fülápolás mellett viszont jól megelőzhető.

• Sérülésveszély vadászat vagy intenzív terepfutás közben – a karom- és talppárna-sérülések a fajta munkakutya-jellege miatt viszonylag gyakoriak lehetnek.

Az élettartama 11–13 év, ami hasonló méretű kopófajták átlagának felel meg. A hosszú, egészséges élethez a rendszeres mozgás, a megfelelő testsúly és a rendszeres állatorvosi kontroll elengedhetetlen.

Magyarországon a drótszőrű olasz kopó ritka fajtának számít, tenyésztője alig van, ezért a legtöbb érdeklődő Olaszországból vagy más olasz tenyésztői körökből szerzi be a kölyköt – ez a vételár mellett utazási vagy szállítási költséggel is számol.

A napi fenntartás egy közepes-nagy testű, aktív kutyáéhoz hasonló: minőségi, kellően energiadús táplálásra van szüksége a mozgásigénye miatt, ami havonta a nagytestű fajtáknál megszokott összeget teszi ki. A szőrápolás nem jelent komoly kiadást, hiszen az otthoni kefélés a legtöbb esetben elegendő, sztrippelésre csak ritkábban van szükség.

Érdemes tartalékot képezni váratlan állatorvosi kiadásokra is – egy ilyen terepen dolgozó, sokat mozgó kutyánál a kisebb sérülések nem ritkák. Aki nem vadászati céllal tartja, annak érdemes előre számolnia a napi több órás foglalkoztatás idő- és energiaigényével is, hiszen ez a fajta valódi kimerítést, nem csak sétát igényel.