Brandlbracke

A brandlbracke közepes-nagy testű, erős, hosszú testű, izmos és rugalmas felépítésű kutya, jól fejlett marral és hosszú háttal. Marmagassága kanoknál 55–63 cm, szukáknál 48–54 cm, testsúlya kanoknál 19–25 kg, szukáknál 17–22 kg között mozog — ez a jelentős méretkülönbség a két nem között a fajta egyik jellemzője.

Feje széles koponyájú, alig kifejezett nyakszirtcsüccsal, orra fekete, szájrésze erős, egyenes orrháttal. Szemei tisztán látszó, sötétbarna színuk, harapása erős ollós harapás, teljes, 42 fogból álló fogsorral. Fülei közepes hosszúságúak, kerek végűek, laposan a fej mellé lelógóak.

Szegye széles és mély, ágyéka kissé ívelt, farhátja finoman lejt, farka hosszú, fokozatosan elvékonyodó, kissé hajlott, nyugalmi helyzetben lelógó. Szőrzete sima, szőrhöz simuló, sűrű, teljes, rugalmas, selymes fénnyel, körülbelül 2 cm hosszú. Színe fekete, jól elhatárolt cserbarna rajzolattal, amelynek kötelező része a szem fölötti két barna folt — ez adta a fajta népi elnevezését, a "Vieraugl"-t, ami osztrák nyelvjárásban annyit tesz: "négyszemű".

A brandlbracke standardja kifejezetten kiemeli érzékeny szaglását, valamint azt, hogy nyomon követés közben hangot ad — kifejezetten nyúl hajtásánál —, és a nyomot határozottan, készségesen, kellemes természettel követi. Ez a leírás találásan foglalja össze a fajta két arcát: otthon nyugodt, kiegyensúlyozott, a terepen viszont teljesen a szimatra koncentráló, hangosan hajtó munkakutya.

A gazdájához való kötődése erős, különösen ha együtt vadásznak — a két fél között kialakuló munkakapcsolat a fajta lényegét adja. Idegenekkel szemben tartózkodóbb, de nem agresszív, inkább csak felméri a helyzetet, mielőtt feloldódna.

Erős falkaösztöne és hajtási ösztöne miatt szabadon, felügyelet nélkül nem biztonságos hagyni — ha egy nyom, mondjuk egy nyúl vagy őz illata magára vonja a figyelmét, jó eséllyel elered a nyomon, és órákig is elkalandozhat, mert ilyenkor a hallott hívásokra sokkal kevésbé figyel, mint máskor.

Más kutyákkal általában jól kijön, főleg ha hasonló vadászkutyafajtákkal együtt dolgozik, de kisebb, gyorsan mozgó állatokkal (macska, nyúl, tyúk) a fajta erős hajtási ösztöne miatt körültekintéssel kell összeszoktatni.

A brandlbracke kifejezetten a hegyi-dombos terepen való hosszú, tartós munkára nemesített fajta, ezért mozgásigénye magas — ez a legfontosabb tudnivaló, amit egy leendő gazdinak tisztában kell lennie, még akkor is, ha erről sem az FCI standard, sem AKC vagy Kennel Club fajtaoldal nem ad konkrét óraszámot, mivel a fajtának nincs ilyen hivatalos, nemzetközi kennel klubos oldala.

A gyakorlatban ez napi legalább másfél-két óra tartalmas, változatos mozgást jelent: hosszú séta, terepfutás, és ha lehetőség van rá, rendszeres szimatmunka vagy nyomkövető gyakorlat, ami leginkább megfelel a fajta eredeti rendeltetésének. Biztonságos, bekerített területen való szabad futás fontos kiegészítő, mert póráz nélkül, nyílt terepen a szimatösztön könnyen felülírja az engedelmességet.

Lakásban tartása nem javasolt tartós, kizárólagos megoldásként — kertes, vidéki környezet, ahol rendszeresen terepre lehet vele járni, sokkal közelebb áll ahhoz, amire a fajtát évszázadokon át nemesítették.

A brandlbracke intelligens, de önállóan gondolkodó, szimatvezérelt munkakutya — nyomkövetés közben a standard szerint is "határozottan és készségesen" dolgozik, ami azt jelenti, hogy egy jó nyomon elindulva kevésbé figyel a háttérben elhangzó utasításokra.

Ez a fajta jellegéből fakadó önállóság gyakran összetéveszthető a makacssággal, valójában viszont arról van szó, hogy egy speciális munkafeladatra nemesített kutyáról beszélünk, amelynek a nyomkövetés közbeni önálló döntéshozás a lényege. Alapengedelmességben és visszahívásban ezért kifejezetten sokat, és korán kell gyakorolni vele, lehetőleg tapasztalt, vadászkutyákhoz szokott gazdi vezetésével.

Pozitív megerősítésen alapuló, motiváló képzés hozza a legjobb eredményt, és a szimatmunka irányított bevonása a mindennapi foglalkoztatásba nem csak könnyebbé teszi a nevelést, hanem a fajta genetikai igényét is kielégíti.

A brandlbracke rövid, sima, szőrhez simuló szőrzete gondozás szempontjából kifejezetten hálás, alacsony karbantartású tulajdonság — ez a fajta egyik legkönnyebb pontja a mindennapi tartásban.

• Heti egy-két alkalommal egy gumikefével vagy vadászkutyáknak ajánlott kefével végigsimítva a szőr fényes marad, és eltávozik a laza szőr.

• A lelógó füleket hetente, terepi program után akár gyakrabban is érdemes átnézni és szükség esetén kitisztítani, mert a rosszul szellőző fülcsatorna hajlamosít a gyulladásra, különösen nedves, sáros terepen való munka után.

• Fürdetés csak szennyeződés vagy erős szag esetén szükséges — vadászkutyaként gyakran vízbe, sárba, aljnövényzetbe kerül.

Körmeit rendszeresen ellenőrizni kell, bár az aktív, terepen töltött időnek köszönhetően jellemzően jól, természetesen kopnak. Fogápolás heti néhány alkalommal ajánlott, mint minden fajtánál.

A brandlbracke 12–14 éves várható élettartama egy közepes-nagy testű, aktív fajtánál kedvezőnek számít, és a fajta hosszú története során mindig a valódi munkaképesség alapján szelektálódott, ami alapvetően szívós, egészséges állományt eredményezett.

Mivel kis populációjú, Magyarországon és a nemzetközi kutyás közösségben is ritka fajtáról van szó, kevés részletes, fajtaspecifikus egészségügyi statisztika áll rendelkezésre — emiatt inkább az általános, a testfelépítésből következő kockázatokra érdemes figyelni, mint egy konkrét, kizárólag ide köthető betegségre.

A lecsüngő fülek szerkezete miatt hajlamosabb lehet fülgyulladásra, különösen ha rendszeresen nedves, sáros terepen dolgozik. Mint sok közepes-nagy testű, aktív fogadó- és nyomkövető kutyafajtánál, nála is előfordulhat csípőízületi dysplasia, ezért felelős beszerzésnél érdemes rákérdezni a szülők szűrési eredményeire, ha azok elérhetők.

• Fülgyulladásra való hajlam a lecsüngő fülforma és a nedves terepen végzett munka miatt

• Csípőízületi dysplasia, mint sok aktív, közepes-nagy testű kutyafajtánál

• Terepi sérülések (talppárna, bőr, szem) fokozott kockázata a durva, hegyi-erdős terepen végzett munka miatt

A brandlbracke Magyarországon rendkívül ritka, gyakorlatilag ismeretlen fajta — kiskutyát csak Ausztriából vagy a szomszédos alpesi régiókból, kifejezetten vadászkutya-tenyésztőtől lehet beszerezni, ami a szállítási és ügyintézési költségek miatt jelentősen megnöveli a beszerzés induló árát a hazánkban elterjedtebb fajtákhoz képest.

A napi fenntartás — a 17–25 kg-os testsúlyhoz illő, jó minőségű táp, rendszeres állatorvosi kontroll, féreghajtás, oltások — nagyságrendileg egy közepes-nagy testű, aktív munkakutyáéval egyezik meg. A rövid szőr miatt a kutyakozmetikai kiadások minimálisak, ez az egyik legolcsóbb tétel a tartásban.

Mivel a fajta valódi rendeltetése a vadászati munka, érdemes számolni azzal, hogy egy ilyen kutya kiegyensúlyozott tartásához vadászati engedélyekre, terepi lehetőségre, esetleg kutyaiskolára vagy nyomkövető képzésre is szükség lehet — ez jelentős, de a fajta jellegéből adódóan nem elhagyható tétel a hosszú távú költségvetésben.