Bichon Havanais

Az FCI standard szó szerint így fogalmaz: „tömzsi kis kutya, rövid lábakon, hosszú, bő szőrzettel, ami puha és lehetőleg hullámos”. A feje arányos, kobakja lapos vagy enyhén dombú és széles, a stop mérsékelt, a póca fokozatosan keskenyedik az orrig anélkül, hogy hegyesnek vagy elcsonkítottnak hatna. A szemek nagyok, mandula alakúak, színük a lehető legsötétebb barna — ez ad neki azt a jellegzetesen élettel teli, kicsit huncut tekintetet, amiről a legtöbben elsőre felismerik.

A test hossza kicsit meghaladja a marmagasságot, a hát egyenes, az ágyék fölött enyhén ívelt, a far erőteljesen lejt, a bordázat jól boltozott. A szőrzet a fajta legmegkülönböztetőbb jegye: felnőtt kutya esetén 12–18 cm hosszú, puha, sima vagy hullámos felsőszőr borítja, ami természetes, laza csigavonalakat formázhat, anélkül hogy gömbölyű, formázott hatást keltene. A standard kifejezetten tiltja az ollózást és a szőr formázását, egyedül a lábfej és az arc körüli kisebb igazítás megengedett — kiváló kondícióban bemutatott példányoknál tehát a természetes, első pillantásra rendezetlennek tűnő, valójában mégis nagyon ápolt állapot a cél.

Színe igen változatos lehet: fehér, különböző árnyalatú szarvasbarna, fekete, havanna-barna, dohányszín és vörösesbarna egyaránt előfordul, csíkozott vagy foltos változatokkal. Mozgása a standard szerint „feltűnően könnyed és rugalmas”, az első lábak szabadon, egyenesen előre lépnek — apró, pattogó járás ez, ami jól illik a fajta vidám alkatához.

A standard szó szerint úgy fogalmaz, hogy a fajta „vidám természetű, szeretetteljes, elbűvölő, játékos, sőt egy kicsit bohóc” — és ez nem csak papíron szép mondat. A Bichon Havanais valóban abban az értelemben „színész alkat”, hogy szereti, ha figyelnek rá: hajlamos méltóságteljesen felmászni a kanapé karfájára, csak hogy jobban lássa, mi történik a szobában, és szívesen tanul meg apró mutatványokat, ha ezzel nevetést vagy dicséretet arat.

Gyerekekkel különösen jól kijön: végtelen türelemmel játszik velük, és méretéből adódóan nem jelent akkora kockázatot egy véletlen ütközésnél, mint egy nagytestű fajta. Idegen emberekkel általában nyitott, barátságos, nem jellemző rá a félénkség vagy az agresszió — inkább az az állat, amelyik odasétál az újonnan érkezőhöz, hogy megvizsgálja, nem hozott-e magával valami érdekeset.

Amit viszont fontos tudni: ez egy kifejezetten emberfüggő fajta. Nem azért tenyésztették évszázadokon át társasági kutyának, hogy aztán napjai jelentős részét egyedül töltse — ha erre kényszerül, könnyen kialakulhat nála elválasztási szorongás, ami ugatásban, rombolásban vagy tartós nyafogásban nyilvánulhat meg. Ez nem szeszély, hanem a fajta természetének egyenes következménye.

Más háziállatokkal — macskákkal, más kutyákkal — általában problémamentesen él együtt, különösen ha kiskorától szocializálják velük. Örömmel jelez ugatással, ha valaki közeledik a házhoz — éber, de nem túl ugatós fajtaként tartják számon, ha kiskorától megtanítják, mikor elég a jelzés.

A Bichon Havanais mozgásigénye mérsékelt, ami az egyik legvonzóbb tulajdonsága azok számára, akik nem futni vagy biciklizni szeretnének egy kutyával, hanem inkább egy életvidám, de kezelhető társat keresnek. Napi egy-két rövidebb, élénk séta és valamennyi szabad játék a lakásban vagy a kertben általában elég neki — nem igényel napi többórás, megterhelő programot, de a teljes mozgáshiány nála is unatkozáshoz és problémás viselkedéshez vezethet.

Ami viszont legalább annyira számít neki, mint a fizikai mozgás, az a mentális inger. Intelligens fajta lévén gyorsan megunja az egyhangú, minden nap ugyanúgy lezajló sétákat — egy-egy új útvonal, szaglaszkodásra szánt idő, vagy egy rövid trükktanítási munkamenet sokkal többet számít számára, mint még egy plusz fél óra céltalan körözés a tömbben.

Természetéből adódóan jól alkalmazkodik a lakásélethez, külön kert vagy nagy szabad tér nélkül is teljes életet élhet, feltéve, hogy a napi sétái és játékai megvannak. Sok példány szívesen részt vesz kezdő szinten ügyességi (agility) vagy engedelmességi sportokban is, ahol a mérete ellenére meglepően fürge és lábakról pattogó.

A Bichon Havanais az egyik legjobban tanítható kistestű fajta: intelligens, gyorsan felismeri az összefüggéseket, és — mivel eredetileg is embertársnak tenyésztették — erősen motiválja, hogy a gazdája elégedett legyen vele. Ez a kombináció sok fajtánál gyorsabb előrehaladást tesz lehetővé az alapengedelmességi gyakorlatoknál és a szobatisztaság megtanításánál is.

Ugyanakkor érzékeny alkat: a kemény hangnem, a rányülás vagy az ismételt lehordás nála nem gyorsítja, hanem visszaveti a tanulást, sőt bizonytalanabbá teheti. Jól reagál a pozitív megerősítésre — jutalomfalatra, dicséretre, játékra alapozott, rövid, játékos munkamenetekre —, és inkább sokszor 5-10 percet érdemes vele gyakorolni, mint ritkán egy hosszabb, monoton foglalkozást tartani.

A korai szocializáció különösen fontos nála: minél többféle embert, helyzetet, hangot és felszínt ismer meg kiskölyök korában, annál kiegyensúlyozottabb felnőtt válik belőle. Sok Bichon Havanais kifejezetten élvezi a trükktanítást és az egyszerűbb kiképzési sportokat, ahol a természetes játékossága és figyelme jól kamatozik.

A hosszú, dupla szerkezetű szőrzet a fajta legnagyobb szépsége és egyben a legkomolyabb vállalása is. A napi fésülés lényegében elkerülhetetlen, ha a szőr természetes, hosszú állapotában akarjuk tartani: fésű vagy tűskekefe használatával, a bőrhöz egészen közel kezdve, mert a csomók tipikusan a fülek mögött, a hónalj tájékán és a lábtöveknél alakulnak ki, és ha néhány napig elmarad a fésülés, gyorsan összegabalyodhatnak.

Ezért sok családi tartásban élő példányt rövidebbre, ún. kölyökvágásra (puppy cut) nyiratnak, ami jelentősen csökkenti a napi ápolási időt, bár ekkor a kutya már nem indulhat tenyészszemle jellegű rendezvényeken. A legtöbb családi gazdi számára ez a praktikusabb megoldás. Akik a hosszú, standard szőrt szeretnék megőrizni, azoknak 4-6 hetente professzionális kutyakozmetikusra érdemes számítaniuk a fürdéshez, szárításhoz és a lábfej és arc körüli igazításhoz.

A napi rutinhoz tartozik a szem sarkainak áttörlése is, mert a fajta hajlamos a könnyezésre és az ebből eredő szőrelszíneződésre, valamint a fülek rendszeres ellenőrzése a váladék vagy szag miatt. Fürdetésre nincs szükség gyakran — túl gyakori mosás inkább kiszárítja a bőrt —, de amikor sor kerül rá, érdemes kifejezetten hosszú szőrre való samponokat használni.

A Bichon Havanais 13-15 éves várható élettartama a kistestű fajták felső tartományában van, ami összességében egészséges fajtaként állítja be. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek dokumentált, örökletes hajlamai — felelős tenyésztőtől származó, egészségügyi szűréseken átesett szülők utódjait érdemes keresni.

A leggyakrabban említett problémák a szemét és a mozgásszervrendszert érintik. A térdkalacs kificamodása (patella luxatio) kistestű fajtáknál általánosan előforduló probléma, ami sántításban vagy időszakos lábfelhúzásban mutatkozhat meg. A csípőízületi dysplasia és a Legg-Calvé-Perthes-betegség (a combcsont fejének elhalása a vérellátás zavara miatt) szintén dokumentált a fajtánál, csakúgy mint a chondrodysplasia, ami rövidebb, esetenként görbe lábszerkezetet eredményezhet.

A szem területén a szemlencse elhomályosodása (cataracta) és a harmadik szemhéj mirigyének kiessése ("cseresznyeszem") a legjellemzőbb. Ritkább, de fontos említeni a májshuntot is — ilyenkor a vér egy része megkerüli a májat, és a szervezetben toxinok halmozódhatnak fel, ami főleg fiatal kutyakorban okozhat tüneteket.

• Térdkalacs kificamodása (patella luxatio)
• Csípőízületi dysplasia
• Legg-Calvé-Perthes-betegség
• Chondrodysplasia
• Cataracta (szemlencse-homályosodás)
• Harmadik szemhéj mirigyének kiessése ("cseresznyeszem")
• Májshunt (portoszisztemás vagy májér shunt)

A rendszeres állatorvosi kontroll, a szűréseken átesett szülőktől származó kölyök választása és a túlsúlytól való távolságtartás — az ízületekre nehezedő terhelés csökkentése végett — sokat számít a hosszabb, egészségesebb életben.

Kistestű fajtaként a Bichon Havanais étel- és alapfenntartási költségei szűkösebbek, mint egy középes vagy nagytestű kutyánál: kevesebb tápot fogyaszt, kisebb fekhelyre, kisebb szállítóboxra van szüksége. Ahol viszont ez a fajta jellemzően drágább, az a szőrápolás: ha a hosszú szőrt szeretnék megőrizni, a rendszeres, 4-6 hetenkénti kutyakozmetikai kezelés hosszabb távon számottevő tétel a háztartás költségvetésében.

Az egészségügyi kiadások közül érdemes számolni az éves oltásokkal, a féregtelenítéssel, a rendszeres bolha- és kullancsvédelemmel, valamint azzal, hogy a szemészeti és ízületi problémák esetén szakállatorvosi vizsgálat, akár műtét is felmerülhet — ezért sok gazdi kutyabiztosítást is mérlegel, hogy ilyen esetekben ne egyszerre érje őt a váratlan költség és az aggódás.

Nagy előny, hogy a fajta lakásélethez való alkalmazkodóképessége miatt nincs szükség külön kertre vagy nagy alapterületre, ami városi környezetben jelentős megtakarítást jelenthet a tartás körülményeinek kialakításánál egy nagyobb igényű fajtához képest.